Könyvajánló

Mint tudjátok, pár hét és itt a május, ami egyet jelent az érettségiszezonnal. Idén ez engem is 100%-ban érint, így elméletileg nem sok szabadidőm van, gyakorlatilag mi másra lennének jók az éjszakák, ha nem az olvasásra? A mai posztban bemutatom nektek, miket "beleztem ki" az utóbbi egy hónapban.

Tara Moss: Fétis

Mint nyilván sokan felfedeztétek, ebben a hónapban a Könyvmolyképző olyan akciót tartott, hogy minden megrendeléshez ajándékba adtak egy könyvet. Gyorsan le is csaptam az ajánlatra (hiszitek vagy sem, a Losing Hope lett az ajándék, köszönöm, Könyvmoly). Ennek a megrendelésnek a része volt ez a krimi. Igazából nem vagyok krimirajongó (az inkább a kishúgom), de megfogott a borító és a fülszöveg (tudom, tudom, nem borítóról választjuk az olvasmányt). Őszintén szólva számomra kicsit laposan kezdődött, és zavart, hogy szinte SEMMI nem derült ki közben a gyilkosról (azon kívül, hogy egy pszichopata). Ráadásul a nyomozók tapogatóznak a sötétben, majd mikor elrabolják az egyik szerelmét(?), hirtelen pár óra alatt megfejtik az ügyet? Nem épp realisztikus. Mindettől függetlenül faltam az oldalakat. A szerelmi szálat kicsit kibogozatlannak éreztem, illetve lehetett volna háttérinformációkkal szolgálni a szereplőkkel kapcsolatban, nem csak célozni, hogy vajon ez volt-e a múltjukban. Ráadásul a mű vége is elbizonytalanított. Most akkor lesz folytatása? Vagy csak lezáratlan marad? Egy elmejáték? Két dolgot mindenesetre leszűrtem tanúságnak: mától nem járok magassarkúba, és SOHA, ismétlem soha nem olvasok krimit éjszaka (két napig nem aludtam, mert még a sötétben is alakokat láttam). Összességében 10/7.

Alessandra Torre: Black Lies

Bizony bizony. Jól látjátok. Megszereztem a másik kívánságlistásomat is. Éljek én! Mint azt annó említettem, úgy érzem, több rejlik a sztoriban. Maximálisan igazam volt, bár álmomban sem gonsoltam, hogy ez lesz. Igaz, voltak apró utalások rá, de hát ki hitte volna? Imádtam Layana karakterét. Az erős, magabiztos nőt, aki megszerzi amit akar, és harcol önmagáért. Komolyan, nem mindannyian Layanak akarunk lenni? Brant. Oh istenem, Brant! Ő az a karakter, aki kezdetektől fogva vonzotta a fantáziát. Kedves, édes, törődő, ő az álompasi, akire mindenki vágyik. Hát hogy lehetne elhagyni? Nos, Leet megismerve. A rosszfiú, maga a megtestesült vágy és szenvedély. És ott vannak ők, egy háromszögben. És hogy kit választ Lay? Az volt a legnagyobb meglepetés. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet! Eldöntöttem, hogy mikor fogok lefeküdni aludni, de annyira izgalmas volt, meg minden, hogy muszáj volt azonnal kiolvasni. Nem számított, hogy erre hajnali 4kor került sor, és kedves könyvmolyunk másnap 6kor kelt. Még a történelem témazáró se számított, amire nem ártott volna ismételni. Csak Layana és a fiúk számítottak. És csak a titkaik. Alig várom, hogy végre szünet legyen, és lassan, tüzetesen is bele tudjak újra merülni a világukba (bár mind tudjuk, hogy ismét egy nap alatti gyors kiolvasás lesz). Ez a könyv a 10/10+.

Lisa de Jong: When it rains

A Black Lies után olvastam ki. Rossz ötlet volt. Amúgy is túl voltam pörögve a szerelemtől, és a könyv utáni mámortól. Nos az Amikor esik... Adott egy löketet. Komolyan MIÉRT? Hogy lehet így megírni egy könyvet? Én tényleg beleestem Asherbe. A törődésébe, a személyébe. Minden könyvnek megvan az ő tökéletes pasija. Ennek a könyvnek Asher volt az. Erre ez történik vele? Nagyon rég nem sírtam könyveken, de ezt megkönnyeztem. Egyszerűen az az érzelmesség, az a hangulat, ami áradt a lapokból... Szavak sincsenek rá. Egy gyönyörű, és megindító történet a szerelemről, arról, milyen elveszíteni valakit, és hogyan gyógyul fel az ember lelke a fájdalomból. Soha, de soha nem olvastam ennél szebbet! Csodálatos, és maximálisan 10/10+.

M. Leighton: Rosszfiúk sorozat
Először is, beszéljünk a Down to you borítójáról, kedves Könyvmoly. Nem, ismétlem NEM szexi a borostás és vörösödő alhas. Komolyan, annyira szemet szúr és zavaró, hogy szinte fáj. Nem lehetett volna kiphotoshoppolni? Undorító. Ami a történetet illeti. Van egy kedves kis főiskolás lányunk, Olivia, akinek soha, de soha nincsen szerencséje a pasikkal, ráadásul elég érdekes baráti köre van, mert a lánybúcsú után Ginger kivételével szinte senkiről nem is hallottunk semmit. A tipikus elvált szülős, életét apjáért feláldozós háttérsztori. Bocsi, de kicsit már unalmas. És ott van a "kedves" rokon, aki egy hárpia, a lány mégis vele él. Kérdem én, miért? Ha olyan elviselhetetlen az úrihölgy, minek lakik nála? Ennyire pénzközpontú a világ? Áttérve az ikrekre. Ők Jing és Jang. A fekete és a fehér. Két külön világ, külön történet, külön álmok. Mindez egy testben. Érdekes. Főleg, amik kiderülnek a második könyvben. És nehogy már valaki azt mondja nekem, hogy az alvilág évek óta nem jött rá, hol vannak a papírok, csak pont akkor, amikor Cash és Olivia összejönnek! Meg hogy két ember elég meggyilkolni másik tízet. Értem én, hogy a meglepetés ereje, de akkor is. Vannak benne eltúlzott részek. Mindettől függetlenül kíváncsian várom a harmadik részét, a méltó befejezést (kérlek, többet ne!). Mivel a Fétisnél jobb volt (bár csak egy fokkal) ezért 10/8.

Nos, ez az 5 könyv volt az, amit az utóbbi pár hétben olvastam (mármint most először, nem sokadszorra). Persze még bőven vannak a várólistán, talán az írásbelik után végre rájuk kerül a sor. Ti lecsaptatok valami újra vagy izgire? Olvastatok valami megindítót, szenvedélyeset, szomorút? Remélem ti is kihasználjátok a jó időt, és kitelepedtek a szabadba egy-egy gyönyörű művel! Puszi nektek! (És kitartás, mindjárt nyár van!)